Meddőség huszonévesen 1. rész – inzulinrezisztencia

Ezt a diagnózist általában nem a húszas éveinkben kapjuk. Több oka van ennek. Egyrészt azért nem, mert a mai világunkban kitolódott a gyerekvállalás, így huszonévesen még védekezünk, hogy ne essünk teherbe. Másrészt pedig, ha mégis a húszas éveinkben tervezzük a családalapítást, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy fiatalok vagyunk még, ráérünk, majd összejön. A család is ezt mondja, meg furcsán is veszi ki magát a meddőségen egy húszas “kislány”. Azt figyeltem meg, hogy általában sztereotípiákban gondolkodunk, ha huszonéves akkor még fiatal, előtte még az élet, annyi gyereke lehet még, és bizony egy huszonéves el szeretné ezt hinni, még akkor is, ha érzi, hogy valami nincs rendben a fogantatással.

23 éves voltam, amikor “kopogtattam” a meddőségen. Én azért mentem oda, mert nagyon- nagyon fertőzött vagyok a medicinával, szüleim is orvosok, ebben nőttem fel, édesanyám altató orvosként számos intézményben dolgozott, ahol a meddőség volt a profil, tehát maga a meddőség gondolata be-be villant az agyamba, hiszen benne volt a mindennapjaimban. Ekkor egy éve próbálkoztunk sikertelenül.

Számos dolog megnehezíti a teherbeesést, akár már ilyen fiatalon is. Ma gyakori okok az inzulinrezisztencia, policisztás ovárium szindróma (PCOS), pajzsmirigyalulműködés, endometriózis, korábbi gyulladásos megbetegedések szövődményei pl. petevezető elzáródás. A felsorolásomban csak pár példát említek, számos egyéb oka lehet a meddőségnek.

Direkt olyan példákat vettem elő, melyek egy részében befolyásoló tényező lehet az életmód. 28 éves vagyok, az én generációm fehérlisztből készült ételeken nőtt fel, cukros üdítők, junkfood, gyors felszívódású szénhidrátok, magas szénhidráttartalmú ételek. Ez sajnos egyenes út az inzulinrezisztencia felé. Amikor magas szénhidráttartalmú ételt eszünk, főleg, ha gyors felszívódású a szénhidrát, akkor a szervezetünk egy nagyobb inzulinlökettel válaszol, hogy normalizálja a vércukorszintet. Ha ezt gyakran ismételjük, akár életmódszerűen, akkor a szervezetünk ehhez hozzászokik és az étkezésre  ilyen nagy inzulinlökettel fog válaszolni. Közvetlenül az étkezés után a vércukorszint gyorsan és nagyon magasra nő, erre hatalmas inzulinlöket a szervezetünk reakciója, ennek következtében a vércukrunk az étkezés után röviddel normalizálódik, majd a többlet inzulin miatt tovább csökken, és ismét megéhezünk, ezért megint eszünk és kezdődik újra az ördögi kör. Tehát ha eszünk egy nagy tál túróstésztát, 1-2 órával később már éhesek leszünk. Ilyen típusú táplálkozás mellett meghaladjuk mind szénhidrát-, mind kalóriabevitelben azt a szintet amennyit a szervezetünk igényelne, így sajnos ez az életmód inzulinrezisztenciához, cukorbetegséghez, magas vérnyomáshoz, megnövekedett koleszterinszinthez és elhízáshoz vezet. Ezért ilyen gyakori manapság az inzulinrezisztencia diagnózisa.

Abszolút érintett vagyok a témában, meddőségem egyik oka az inzulinrezisztencia. Tanulva ebből, gyermekeim táplálkozását igyekszem úgy alakítani, hogy figyelek a szénhidrátbevitelre is. Megpróbálom úgy kialakítani az étrendjüket, hogy minimalizálom a direkt cukor bevitelét, törekszem rá, hogy a lehető legkevesebbszer kapjanak fehérlisztből készült ételeket. A köret szinte sosem tészta, ha rizs, akkor basmati, ha krumplipüré, akkor kb. 50% arányban adok hozzá édesburgonyát, répát és zellert.

Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzést!

 

források:

Gerd Herold: Belgyógyászat, Medicina Könyvkiadó Zrt. (Budapest) , 2009
ISBN: 978 963 226 095 2

Fonyó Attila, Ligeti Erzsébet: Az orvosi élettan Tankönyve, Medicina Könyvkiadó Zrt. (Budapest) , 2008
ISBN : 9632261263

%d blogger ezt szereti: