Szoptatási kérdés

IMG_2372

Azt gondolom, hogy az előző generációknak is meg voltak a szoptatással kapcsolatos kérdései, problémái, nehézségei. Nem volt ennyi elérhető információ, segítség. 30-40
évvel ezelőtt nem voltak ilyen elérhető fejőgépek, bimbóvédő, bimbókiemelő, nem volt ennyi dolog, ami meg tudja esetleg könnyíteni ezt az időszakot. Manapság ha az eszközparkból meg tudjuk találni a számunkra megfelelőt, ami tényleg hasznos, akkor szerencsések vagyunk. Fiamnál, nálam ilyen volt egy dupla fejes fejőgép, lányomnál pedig a bimbóvédő volt a legnagyobb segítség. Nehézség ma a társadalmi nyomás, hogy szoptatni “kell”. Orvosként azt gondolom, hogy a szoptatás az optimális a baba számára, mind egészségileg mind lélektanilag. De ezzel a nyomással egy friss anyukát teljesen ki lehet borítani és stresszelni fog, egyre- egyre kínkeservesen keresi az eszközparkból a megoldást, amitől lehet, hogy egyre távolabb kerül az információdzsungelben attól.

Amikor fiammal haza mentem a kórházból akkor 25 évesen, hatodéves orvostanhallgatóként, gőzöm nem volt, hogy mikor mit csináljak. Tudtam, hogy el kell látnom a várva-várt kis szuszogós sírós hasfájós csodám. Többször kértem, hogy ne haragudjon, hogy ilyen lassan találom ki, hogy mi a baja. Úgy másfél hetes volt, amikor már tudtam, hogy most a hasa fáj, most éhes, most kakis, most pisis, most csak anya kell, stb. De az a másfél hét… az bizony hosszú volt. Úgy szoktam mondani, hogy ez volt az az idő, míg kiolvastam a “használati útmutatóját”.
Fiammal a megoldásom a fejés lett. Akármilyen megoldás is volt ez, elengedtem a társadalmi nyomást, elvárást, hogy szoptatni “kell”. Átírtam ezt a mondatot magamban, “az én gyerekem anyatejet fog kapni” mondattá. Ennyi volt a cél, de ezt tudtam teljesíteni.

Lányomnak egy, a fiam által betanított profibb anyuka jutott. Nála tudtam már szinte az első pillanattól, hogy mikor mit szeretne. Kis klónok ők, tehát a lányommal egyébként is könnyebb volt a dolgom. Lányomnál már egyből a fiamnál kikísérletezett hasfájós baba diétám szerint ettem. Tudtam, hogy a sebes mellbimbó az út a fejő felé, kerestem a megoldást, de már tudtam, hogy mik a lehetőségek. Így gyorsan, 3. éjszaka már bimbóvédővel etettem. Nála ez volt a megoldásom 6 hónapos koráig, utána már bimbóvédő nélkül is ment. Ez a megoldás sem volt egy elegáns tankönyvi megoldás. De nekünk jól működött.

Szerintem az a kulcs, hogy tűzzük ki a célt, amit megpróbálunk megvalósítani. A védőnő és a szoptatási tanácsadó is hasznos tippeket adhat, éljünk ezekkel a lehetőségekkel is. Véleményem szerint a legfontosabb, hogy ne daráljon be minket az elvárás, hogy szoptatni “kell”. Enni kell adni a babának, lehetőleg anyatejet, lehetőleg ciciből, lehetőleg bimbóvédő nélkül. Nekem annyi volt a cél, hogy a gyerekeim anyatejet kapjanak minimum 6 hónapos korukig. Részletkérdés, hogy miből, hogyan, nekem legalábbis ez kevésbé számított.

Köszi, hogy elolvastad a bejegyzést!

 

%d blogger ezt szereti: