A “többi” blastocysta sorsa

2014.05.29-én indult az első lombik eljárásunk. Aznap volt a 25. születésnapom. Reméltem, hogy megváltozik az életem. Az első két hét gyógyszerekből, injekciókból, ultrahangokból állt. 2014.06.11. Eljött végre a petesejt leszívás napja. Édesanyám altatott a petesejtleszíváshoz. 15 petesejtet sikerült nyerni. Ebből a 15 petesejtből 10 termékenyült meg. A következő napokban azon izgultunk, hogy meddig tudnak tovább fejlődni a megtermékenyült petesejtek, illetve, hogy lesz- e, valamint, ha lesz, akkor 3. vagy 5. napon lesz a visszaültetés. 2014.06.15-én, 5 nappal a petesejtleszívás után, ott álltunk és néztük a mikroszkópban az 5 csodálatos blastocystát. Tulajdonképpen nekem ez volt az első találkozás az akkor még leendő gyerekeimmel. A blastocysta, mielőtt beágyazódik, ki kell, hogy “keljen” “hatching” az őt körülvevő zona pellucidából. A visszaültetés (embryo transzfer, ET) előtt még megbeszéltük, hogy hány blastocysta kerüljön visszaültetésre. A cél egy egészséges várandósság létrejötte. Így azt javasolta az orvosom, hogy egy blastocysta legyen abban a ciklusban visszaültetve, mert jónak tartotta az esélyeket, hogy ebből az egy blastocystából gyermekünk szülessen. Milyen igaza volt az én orvosomnak, nem véletlen tartom a legjobbnak. Szóval ott álltunk a mikroszkóp felett.

IMG_0279

Az embriológus, aki 5 napig gondosan nevelgette az én “gyerekeimet” már választott, hogy melyik blastocystát tartja legalkalmasabbnak a “nagy utazásra”. Mutatta is, hogy mind szép, mind úgy “viselkednek”, ahogy kell. Majd megmutatta, akit optimálisnak tartott a transzferre, de egyszer csak azt mondta, hogy az egyik blastocysta nagyon jönni akar, elkezdett kibújni az őt körülvevő zona pellucidából, így őt kell transzferálni. Lezajlott a transzfer, minden rendben volt.

Attachment-1

2 héttel később mentem a vérvételre, hogy megtudjuk, hogy sikerült-e megtapadni, beágyazódni. Nem mertem otthoni tesztet csinálni, mert addigra annyiszor volt már negatív teszt a kezemben, hogy úgy gondoltam, hogy ez nem egy itthoni teszt lesz és pozitív lesz. Pozitívnak kell lennie. És pozitív is volt. 2014.06.29-én a BhCG 293,4 volt, majd 4 nappal később már 1154. Végre várandós voltam, majd 2015.02.24-én 8:12-kor megszületett az én első csodám, a kisfiam, én életet adtam neki, ő pedig értelmet adott az én életemnek. Anyává tett.

Menjünk vissza az időben a lombik ciklushoz. Ott álltunk a mikroszkóp előtt és néztük az 5 blastocysát és tudtuk, hogy egy lesz most visszaültetve.

És mi lesz a többiekkel?

Sok papírt kaptunk, kitölteni, aláírni… Volt egy papír, amire tisztán emlékszem, ez volt az az egyetlen papír, amin megálltunk a férjemmel és átbeszéltük. Ez az a papír volt, amin az esetlegesen fennmaradó, abban a ciklusban visszaültetésre nem kerülő blastocysták sorsáról kell nyilatkozni. Addig ugye ilyen téma, hogy több gyerek, szóba sem került, örültünk volna már akkor is, ha ott az az egy transzfer sikerül.

Mi azt nyilatkoztuk akkor, hogy a fennmaradó blastocysták kerüljenek fagyasztásra. Ez az én agyamban úgy él, hogy “fagyibölcsiben” vannak.

10 hónapos volt a fiam, amikor elkezdtünk gondolkodni a tesó témán. 13 hónapos volt, amikor visszamentünk a “fagyibölcsibe”. 4 blastocystánk maradt, őket kettesével fagyasztották le, így ebben a ciklusban 2 blastocystát vettek ki a “fagyibölcsiből”.

Hatalmas szerencsénk van, mert ennek a ciklusnak köszönhetjük a 2. csodánkat, a lányunkat, aki 2016.12.21-én 17:54- kor született.

Ezzel a történet nincs lezárva. Alapvetően a meddőség és minden előtt, az esküvőnk környékén 2 gyereket szerettünk volna. Most, hogy van 2 csodababánk, továbbá a fagyibölcsiben még 2 blastocysta vár, úgy érezzük, hogy nem kérdés, hogy mit kell tennünk. Engem, mint a mágnest, úgy vonzanak azok a blastocysták. Vissza kell mennünk értük. Ők is hozzánk tartoznak. Függetlenül attól, hogy a 3. transzfer hogy alakul, hogy sikerülhet-e mégegyszer, hogy lesz-e még babánk, vissza fogunk menni értük.

Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzést!